Legyen a szem, legyen a száj / A szava nélkülük már nem is ér / Bele a zárba, ami mögött találna, hogy feledtesse, ami ért / Lassan látom már / Nem te voltál értem / Lassan átmostál / Hazugságban éltem / Ilyen esetre nem akad orvosság / A kezemmel látok inkább hozzá / Lehet-e még a lenegyedelt szavakból olyat rakni, amiért / Kilakatolva, leteperedve újra felengedne az a jég? / Én már nem félek / Ezerszer kimondtam / Álmodban lépek / Ölelj át nyugodtan! / Ilyen esetre nem akad orvosság / De a kezem az idegen kúszik már / Amivel engem mozgattál / A pillantásod fáj / Pedig a hangod sem szól már / Nem kormányoz / Enged már, amivel eddig mozgattál / Nem kell már sok / Fáj, pedig a hangod sem szól már / Nem korlátoz / Nem kell félned, én majd látok / Nem kell félned, szólok majd, ha kell / Újra együtt / Régen várok rád / Pedig mindig itt voltál