Fel a fej, egyenesen áll / Lassú, elapad a száj / Szemlémben nem támad kavarodás / Leporolt fekete ruhán / Mosolyom töri fel a már bánattá áttorzult bizakodást / Ó, miért lenne jó / Miért kéne fájnom / Más gondolkodás megmérgez / Egységgyászt húz rám / Félrenéz a tudat / Önmagába harap / Szívmintán át kettébe vág / Nem ereszt, agyonüt a szó / Széthulló szemléddel oldasz fel magam alól / Nyakamon benyomul a szív / Eddig fájt, most már nem várhat, kitakarít / Ó, miért lenne jó / Miért kéne fájnom / Más gondolkodás megmérgez / Egységgyászt húz rám / Félrenéz a tudat / Önmagába harap / Többé nem egység, részekből álló / Lassan nevetség tárgyává váló / Megtört szavakból eggyé parancsolt egységszerűség / Lesz majd szereppé