Az, ami eddig az egység volt / Sohasem állt igazán / Remegő lábakon eggyé álló / Világot kaptál / Sem a jelen, sem a fénylő múlt / Nem ad erőt, hogy a már / Falakon állót úgy bámuld / Ahogyan ők fogják / Feleid ellened álltak rég / De szemeden átüt a kor / Belül ölelve az ellenséget / Karjaikba hajolsz / Vársz, fájsz, nem tudod mi ez a végeken kifolyt lény / Ha tudnád / Elégetnéd / Az ami volt, az a volt / Ami lesz, az egy / Másik ember, másik szemmel / Te vagy a kép / A kezedben a kék / Amit addig használsz / Míg nem lesz már / Szürke az ég / Bánattól szép / Holnap talán / A két szem együtt, egyet lát