Széltől kéz által védett, nem vállalt, mindent felfaló / Gondok válnak szavakká, s néznek rám egymás alól / Minden perc egy kivégzés / Minden sor lassú hajó / Én meg csak engedem, hadd szóljon rendesen / Hadd folyjon, hadd fájjon / Mit hoz, még nem látom / Elfolyt, elfáradt, száraz tintámat nem kavarja át / A bennem dúló makacsság / S nem lát már bennem csodát / Nem csepegtethetem szét / Szemlevem, ha nincs okom miért / Felnőttem, nem bánom / Többé már nem hágom át a bánat bús tavát / Nem tudom, talán az ébredés / Mosta át az álmaim szemét / Benn ragadt a lélek és a bor / Tintám nem tőlük (rég mástól) forr