1. |
Róma
04:40
|
|
||
|
Az, ami eddig az egység volt / Sohasem állt igazán / Remegő lábakon eggyé álló / Világot kaptál / Sem a jelen, sem a fénylő múlt / Nem ad erőt, hogy a már / Falakon állót úgy bámuld / Ahogyan ők fogják / Feleid ellened álltak rég / De szemeden átüt a kor / Belül ölelve az ellenséget / Karjaikba hajolsz / Vársz, fájsz, nem tudod mi ez a végeken kifolyt lény / Ha tudnád / Elégetnéd / Az ami volt, az a volt / Ami lesz, az egy / Másik ember, másik szemmel / Te vagy a kép / A kezedben a kék / Amit addig használsz / Míg nem lesz már / Szürke az ég / Bánattól szép / Holnap talán / A két szem együtt, egyet lát
|
||||
2. |
46.2452N / 20.1646E
03:44
|
|
||
|
Nem kell, nem kell / Mi a f★szomért kelsz fel reggel / Nem a te időd / Miért nem hagyod már? / Miért nem maradtál? / Vedd el, vedd fel / Legyen a tiéd! / Élj úgy, légy más keze szavakért / Miért nem hagyod már? / Miért nem maradtál? / Nem vagy játék / Nem vagy árnyék / Nem kell másképp / Légy aki rég / Nem kell, nem kell / Nem ez az, amit a kezdet vet fel / Csak az a rohadék / Béna valóság / Látszatszabadság / Vedd el, vedd fel / Legyen ez az ár / Tégy úgy, lépd át / Ne csak imitálj! / Béna valóság / Látszatszabadság / De várj még! / Amit a szemed akar átlép / De a szíved még tudja hol a helyed / Épp úgy feszül / Mint ahogyan a szél ott belül / Aztán a végén / Nem bír, nem vár / Roppan, felszáll / Gyorsan lobban / Halkan csobban / Senkit nem bánt / Másnak sem fáj már / Nincsen hallás, épp most ébred / Szemcsés aggyal fog fel téged / És most úgy fáj, és most érzed
|
||||
3. |
Prizmaállandó
05:42
|
|
||
|
A fele sem ért, a negyedem is csak irritál / Mégis felül áll / Ha leteszem eldönt, felemel újra / Félek, végül kicsinál / Nem áll még a szándék, késed könnyen szeli át / Lassan, lépéseként felhasznál / Visszanézve minden sokkal egyszerűbben járt kis távolság / Rajta állva mégsem látható a régen várt állandóság / Amit látsz, bontható színekkel vont át / Nem hagy haladást / Ha bódulatba tévedsz, látható a lényeg / Szemlehunyva jobban jársz / Félre áll a béna, nem tapaszt magadba / Vár, nem rajta áll / Hátra lép a néma, ujjait lazítva áll / Mondhatod már, amit más nem mer, vagy nem lát tisztán át / Inkább tolerál / Ha bódulatba tévedsz, látható a lélek szirmait berántó, ritkán látszó / Lényeg, elillan, ha méred / Szét kell csapni az egészet / Mindegy, mit mond más / Másik úton jársz / Elborítva minden más / Pedig a fele sem ér le annak / Amit a szemed darabjai hagynak / A fele sem ért, a negyedem is csak irritál / Mégis felül áll / Ha leteszem eldől, folyik előre némán / Gyorsan tova száll / Nem áll rég a szándék, tervek nélkül zár / De látható a láthatatlan arcú, borban rejlő (igazság)
|
||||
4. |
Majd Azt Én Tudom
02:39
|
|
||
|
Perdül-fordul, széthúz, felcsavar / Nem lát, nem hall, nem szól, nem zavar / Szépen úszó szürke ló / Vágtass velem, mutasd merre jó / Lent a földön szűken mér a szám / Szürkém hátán minden szavam más / Gyenge láncon vezetlek tovább / Száraz szemem, forró fejem, égő szívem hátsó udvarán / Felkelsz, többet nem mersz, jól tudod / Másnap gyilkol minden mondatod / Szépen úszó szürke ló / Vágtass velem, mutasd merre jó
|
||||
5. |
Döntetlen
04:48
|
|
||
|
Széltől kéz által védett, nem vállalt, mindent felfaló / Gondok válnak szavakká, s néznek rám egymás alól / Minden perc egy kivégzés / Minden sor lassú hajó / Én meg csak engedem, hadd szóljon rendesen / Hadd folyjon, hadd fájjon / Mit hoz, még nem látom / Elfolyt, elfáradt, száraz tintámat nem kavarja át / A bennem dúló makacsság / S nem lát már bennem csodát / Nem csepegtethetem szét / Szemlevem, ha nincs okom miért / Felnőttem, nem bánom / Többé már nem hágom át a bánat bús tavát / Nem tudom, talán az ébredés / Mosta át az álmaim szemét / Benn ragadt a lélek és a bor / Tintám nem tőlük (rég mástól) forr
|
||||
6. |
Bont
03:54
|
|
||
|
Legyen a szem, legyen a száj / A szava nélkülük már nem is ér / Bele a zárba, ami mögött találna, hogy feledtesse, ami ért / Lassan látom már / Nem te voltál értem / Lassan átmostál / Hazugságban éltem / Ilyen esetre nem akad orvosság / A kezemmel látok inkább hozzá / Lehet-e még a lenegyedelt szavakból olyat rakni, amiért / Kilakatolva, leteperedve újra felengedne az a jég? / Én már nem félek / Ezerszer kimondtam / Álmodban lépek / Ölelj át nyugodtan! / Ilyen esetre nem akad orvosság / De a kezem az idegen kúszik már / Amivel engem mozgattál / A pillantásod fáj / Pedig a hangod sem szól már / Nem kormányoz / Enged már, amivel eddig mozgattál / Nem kell már sok / Fáj, pedig a hangod sem szól már / Nem korlátoz / Nem kell félned, én majd látok / Nem kell félned, szólok majd, ha kell / Újra együtt / Régen várok rád / Pedig mindig itt voltál
|
||||
7. |
Agytörés
03:43
|
|
||
|
Fel a fej, egyenesen áll / Lassú, elapad a száj / Szemlémben nem támad kavarodás / Leporolt fekete ruhán / Mosolyom töri fel a már bánattá áttorzult bizakodást / Ó, miért lenne jó / Miért kéne fájnom / Más gondolkodás megmérgez / Egységgyászt húz rám / Félrenéz a tudat / Önmagába harap / Szívmintán át kettébe vág / Nem ereszt, agyonüt a szó / Széthulló szemléddel oldasz fel magam alól / Nyakamon benyomul a szív / Eddig fájt, most már nem várhat, kitakarít / Ó, miért lenne jó / Miért kéne fájnom / Más gondolkodás megmérgez / Egységgyászt húz rám / Félrenéz a tudat / Önmagába harap / Többé nem egység, részekből álló / Lassan nevetség tárgyává váló / Megtört szavakból eggyé parancsolt egységszerűség / Lesz majd szereppé
|
||||
8. |
Ó, Hallgass! Szabad!
04:22
|
|
||
|
Nem lépek, attól félek, csúszik valahol / Mert mindig én, csak én akartam a jót / Most mégis mások kapják / Mindjárt feladom / De előbb megízlelem, hadd fájjon / Szám alján érzés nélkül száz íz kavarog / Bejutna, mégsem érhet át / Rossz kedvem hájas segge nyom rá lakatot / Nem játszhat kedvem színpadán sem talán / Lábam gyorsabb, mint a szám / Lehulló tollam jelzi: lám, nem te alkottál / A lélek nem vív háborút / Először gyorsan lobban, a végén mégis visszahull (elcsitul)
|
||||
9. |
Forró És Kék, Széteső
07:20
|
|
||
|
Keskeny hátukat egy gondolattal / A fűzfa árnyékának fordítottam / Nem értettem, miért nem látom / Miért van más a helyén / Könnyes szemmel vártam / Tudtam, itt a vég / Olvadt már, én mégsem mentem körbe / Reggel nem volt gond, hát miért most lenne? / Felfelé kavargó gőzök tettek rám benyomást / Másnap nem kell mennem, hosszú lesz a láz / Olyan rég volt már / Régen volt már / Az égbolt szürke száján lomha fény folyt át / Úgy elúszott, mint egy furcsa emlék / Amit régen álmodtál / Alulról és felülről más a távolság / Kék alulról / Forró fentről / Széteső világ
|
||||
If you like Real Lies, you may also like:
The music on the latest EP from UK group Bards builds gorgeously sprawling post-rock to thunderous choruses.
go to album
Soft-Spoken Secrets
by Fake Furs
Aggressive alt-rock with a sense of goth melodrama; this L.A. duo get at the darkness beneath fading glamour.
go to album
Purple Haus
by Bear the Mammoth
The latest album from Purple Haus is a playful and poignant exploration of progressive post-rock.
go to album
Family the Smiling Thrush
by Boss Keloid
featured on Bandcamp Radio Jul 9, 2021
go to album
“Aki” is an atmospheric masterpiece, with skyscraping guitars and dense layers of sweeping electronics.
go to album
The Canadian trio's knack for writing bangers plots a steady course through the maelstrom.
go to album
Sweet-and-sour pop hooks cozy up to massive grunge riffs on the Irish indie rockers' impassioned third LP.
go to album
